2007-03-06 07:31:09

A bölcsi-keresés kálváriája

Unatkozik velem a fiam. Már nem tudok neki elég élményt nyújtani egy napra, kevés vagyok neki, gyerektársaságra van szüksége. Nincs mit tenni, el kell kezdeni a bölcsődét!

Gondos anyukaként az összes önkormányzati bölcsődét végigjártam a kerületben. Szám szerint hétben voltam, mindegyikben beszéltem az igazgatónővel, bejártam a csoportszobákat, megnéztem a konyhát (HACCP-s legyen!), a mellékhelyiségekről nem beszélve. Ellenőriztem a játékokat, hogy van-e köztük olyan, amiről leolvadhat a festék, vajon ők is ellenőrizték-e, hogy a kis kerekek le tudnak-e esni a dömperről és próbáltam különféle – a konyhás néniknél bevetett – trükkel rájönni, hogy a reggelihez, ígéretükhöz hűen biztosan csak barna kenyeret adnak. Az EU-konform játszótérre pedig külön nagy hangsúlyt fordítottam arról nem beszélve, hogy kint alvás esetén semmiképp se legyen nagy utcai forgalom a környéken.

Találtam is két olyan intézményt, ami megfelelt az igényeimnek. Az egyikből felháborodottan utasított ki az igazgatónő, hogy mit képzelek én, miért akarom bölcsibe adni a gyerekem, amikor úgyis otthon leszek nem sokára – mutatott a már szépen gömbölyödő pocakomra. Hiába volt minden ígéret, hogy csak szeptembertől, amikor a második gyerek születése után újra szeretnék dolgozni és hogy persze, hogy hozom a munkáltatói igazolást, és nem, a gyedre sem tartok igényt, persze, hogy lemondok róla. Az ígéreteim nem értek semmit, csak egy kurta majd jöjjek vissza szeptembertől és beszéljünk újra félmondatot, ami ellen hiába próbáltam tiltakozni azzal, hogy akkor már minden hely betelik majd és a várólistáról még legalább egy fél év, amíg helyünk lesz. Nem használt semmi, vesztes pozícióban voltam.

A másik bölcsiben már kedvesebbek voltak, de ott is várólistára kerültem. Hosszú hónapokon, egy testvér születése és egy újabb – már sokkal szívhez szólóbb – jelentkezési lap kitöltése után egy csodás reggel csöngött a telefon. Üresedett egy hely nálunk, ha mi is úgy gondoljuk, el tudják kezdeni a beszoktatást. Már hogyne gondoltuk volna! Megszerveztem a segítséget és Benedek fiammal elindultunk egy reggel a két sarokra lévő bölcsi felé. Nagyon nagy élmény volt neki gyerekekkel játszani, olyan játékokkal, amik otthon nem voltak, labdázni a többiekkel és persze mindeközben anyát is a közelben tudni. Én pedig igyekeztem a bölcsis néniket Benedek eddigi életéről, tulajdonságairól felvilágosítani, hiszen ők vigyáznak majd rá, tehát biztosan mindent tudni akarnak majd róla. Nem egészen – ők megelégedtek volna egy egy oldalas jellemzéssel, amit a fiamról kellett volna írnom egy kockásfüzetbe, ami üzenőként szolgált volna a későbbiekben. Sokkal többet törődtek azzal, hogy kellő mennyiségű pelenkát és popsitörlőt hozzak, a védőnői igazolásra pedig mindenképp írjuk rá, hogy a D-vitamint otthonában szedi. Még ezzel nem is lett volna problémám, de nem sokára több is kiderült a csoportról. Találkoztam itt Bélukával, akinek a ruháit hetente egyszer mossák ki a szülei és csak egy váltás ruhája volt, Laurával, aki minden fiún túltett a rosszasságban, mint kiderült azért, mert otthon rendszeresen verték és sokszor vették át a bölcsis nénik véraláfutásokkal, kék-zöld foltokkal és persze Ádámkával is találkoztam, akit még bárányhimlősen is behozott a reggel fél tízkor már részeg édesanyja. A pöttyöket látva kézen fogtam a fiamat és meg sem álltunk hazáig.

A beszoktatás harmadik napján adtam fel. De később kiderült, hogy nem volt szerencsénk, mert a leglelketlenebb bölcsis nénikhez kerültünk, mert ott volt üresedés.

Hónapokkal később szántam el magam újra, hogy bölcsődét keressek a fiamnak, ott a második újrakezdő beszoktatás ma is tart. Arra jöttem rá, hogy még én nem állok készen a bölcsődére, nem a fiam. Legközelebb csak hónapokkal később próbálkoztunk újra, de ez már egy másik történet.


Címkék: gyerek, bölcsöde
Értékelés: 1.53 Hozzászólások: (162)
Értékeld mennyire tetszett ez a bejegyzés:
HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA: 162
éva

Tisztelt Zsuzsa!

Minden elismerésem ,hogy küzd azért ,hogy a gyermekei-- Ön szerint- a legjobb körülmények között nevelkedjenek. Ne adja fel,Ön dönt.

Éva
2007-05-22 13:07:28

akos

Kedves Zsuzsa!

A bölcsikeresés kálváriája című szösszenetéhez szólnék hozzá. Én speciel tisztelem, ha egy anya szereti és félti a gyerekét, de amit Ön csinál, az már túlzott féltés, aminek majd a gyerek látja kárát - na nem most, de majd ha felnő, és nem tudja megállni a helyét az emberek között. Nagyon szép, ha egy gyerek egy üvegbúrában növöget, és mi tagadás, az Ön példáján látom, le lehet élni egy életet is üvegbúrában, de nem biztos, hogy így lesz belőle értékes ember.
Az hogy egy bölcsődében van egy rossz gyerek, az nem természetellenes dolog, hanem a gyerektársadalom természetes velejárója. A gyerekek világában ugyanis az erősebb uralkodik a gyengébb felett. Ez viszont megtanítja a gyerekeket küzdeni, így majd felnőtt korukban meg tudják állni a helyüket.
A másik a bárányhimlő. Nem vagyok orvos, de annyit tudok, hogy azon át kell esni, lehetőleg minél korábban, mert később már sokkal súlyosabb szövődményekkel jár.
Azzal kezdte az írását, hogy a fia gyerektársaságba vágyik. Nos, megcsinálta, most még mindig nincs gyerektársaságban, mert anyukája finnyáskodik. Szép volt.
Ráadásul előre tudhatta volna, hogy egy állami bölcsődébe nem csak az újgazdagok iratják a gyerekeiket, sőt. Viszont nagyon is jól ismerem a fajtáját. A fikázás az egyik alapigényük, hogy ez azért nem jó, az meg másért, stb. Szerintem magának nem is bölcsőde kellett, hanem valami, amin fanyaloghat. Ha igazán bölcsit akart volna találni, ott az a sok alapítványos bölcsőde, nem igaz, hogy ne talált volna egyet.
Amúgy pedig ha csak egy kicsit belegondol, és egy egész kis időre kitekint a beszűkült világképéből, akkor rájön, hogy bölcsődére nem a maga gyerekeinek van igazán szüksége, akiket otthon szemmel láthatóan szeretet vesz körül, hanem azoknak a szerencsétlen gyerekeknek, akik miatt ön kivette a gyerekét a bölcsiből. Például a kislány, akit vertek odahaza, valószínűleg csak itt kapott szeretetet, amire minden gyereknek igénye van.
Remélem, megtalálja az igényeinek megfelelő bölcsit.
2007-05-17 08:57:45

Vera

Kedves Zsuzsa,

Talan probalja meg pozitivan megkozeliteni a dolgokat, es gondolkozzon el azon milyen szerencses, hogy " normalis" csaladban nott es, hogy ugyanezt biztositani tudja a gyermekeinek is. Sajnos nem mindenki ilyen szerencses. Biztos vagyok benne, hogy az on gyermeke eleteben is eljon az a nap, amikor kenytelen lesz szembesulni a vilag kevesbe napos oldalaval.
Mellesleg ezek szerint megsem nezte meg olyan jol azt az ovit, hacsak nem a pinceben rejtegettek ezeket a problemas gyerekeket. En mindenesetre inkabb a gyerekekeket es az ovonenit neztem volna meg, mintsem azt, hogy lejon-e a festek a jatekokrol. Erdekesnek tartom, hogy a tarsadalom igen nagy resze feher kenyeren, EU konform ovoda, meg HACCP nelkul is tul elte az eleteben ezt az idoszakot. En legalabbis nem emlekszem hogy tomegesen hulottak volna a gyerekek mellolem, pedig senki nem ragcsalta meg a jatekokat, hogy ellenorizze lepereg- e a festek rola. Amit on keres, azt magan bolcsodenek hivjak, idealis megoldas lenne onnek, es akkor talan nem kellen annak a bizonyitekat olvasnunk, hogy mennyire primitiv es bunko. Kis gyerekeket bantani es kritizalni, a szuleik miatt? Abba bele gondolt, hogy esetleg meg ezeknek a torzszulotteknek is lehet internet hozzaferese es magukra ismerhetnek? Onnek milyen erzes lenne, ha azt vetnek a szemere ami ellen nem tehet semmit? Ezek a gyerekek eleget szenvednek az on megjegyzesei nelkul is. Talan egyszer probalja ki, hogy milyen erzes az, ha ahelyett hogy elfordul valakitol akinek segitsegre van szuksege segit nek, lehet hogy meg fog lepodni.

Remelem talal egy olyan bolcsodet, ahol hasonlo gondolkodasu szulok gyermekei vannak, biztos, hogy pozitivan fog hatni a kornyezet a gyermeke szocialis fejlodesere.


2007-05-09 14:58:08

Király Tünde

Kedves Mindenki! Én vasárnap hallottam először eme világraszóló botrányról, akkor is csupán véletlenül. És most itt ülök, és mit sem értek az egészből. Többször elolvastam Zsuzsa levelét, de csak nem akar lejönni semmi, ami számomra kifogásolható lenne. Hogy Zsuzsa szép, az baj? Hogy jómódú, az baj? Mert mi nem vagyunk azok? Hogy művelt, az baj? És mi nem vagyunk azok? Lehetünk... Hogy aggódik a gyerekért, az baj? Mi talán nem aggódunk? Hogy őszinte, az baj? Mert mi tán nem vagyunk azok? Bölcsőde, óvoda, iskola, munkahely, mind-mind kényes téma. Amíg kicsi a gyerek, akkor is féltve, remegve védjük, óvjuk Őket, mindentől, ha úgy tetszik az óvó nénitől, a pajtásaitól, a bárányhimlőtől, sorolhatnám……
Hogy nem mindenkit egyforma mércével mérünk, gondolok itt akár a más országból jöttekre,
az etnikumra(félreértések elkerülése végett, tisztában vagyok azzal, hogy ez is egy tabu téma) a más vallásra, vagy akár arra, hogy egy óvodás kisgyerek nem ül le olyan pajtása mellé aki szemüveges, holott az édesanyja is szemüveges, tehát nem otthonról hozta magával ezt a megkülönböztetést, vagy gondolok itt arra, hogy míg egyik család fürdik minden nap, addig a másik családnál teszik ezt heti egy alkalommal, hogy nem mindenki egyformán úgymond ’patyolat’ tiszta, hogy felveszi az egyik nap felvett ruhát akár hetekig, hogy nem mos hajat, csak akár havonta,…. ami a lényeg, hogy nem vagyunk egyformák, tengernyi mindenben különbözünk egymástól, mégis tudnunk kell egymás mellett élnünk, vagy legalább törekednünk kell arra. Azt már mindenki maga tudja, hogyan, miként teszi mindezt.
Az én unokám óvodás, szerencsénk van (nem volt míg bölcsődébe járt), az Óvónéniket és a Dadust magunk között Anyuknak hívjuk. Hisz többet vannak Tomival, mint Mi, milyen szomorú volna, ha rosszul érezné ott magát…. Számomra pl. most nyert igazi értelmet a dadus szó, mennyi kedvesség, báj, szeretet rejlik ebben a szóban, ugye? És mi van, ha valaki nem ilyen, vagy mert nem szép, vagy mert nem gazdag, vagy mert rosszak a családi körülményei, vagy mert megkeseredett, vagy mert …… Ami a lényeg, nézzünk magunkba, próbáljuk megtalálni a belső harmóniánkat, örülni annak ami az életünkben szép és jó, és nem kihívni magunk ellen a sorsot azzal, hogy mások életébe avatkozunk , mert igaz ugyan, hogy megkeseríthetjük az életüket, de mi sem leszünk boldogabbak tőle.
Szép napot kívánok, üdvözlettel, Tünde

2007-04-03 16:20:26

Margit

Kedves Zsuzsa, azon gondolkodom miért lett ennyire fontos hogy blogoljál miután megállapodtatok a kormányszóvivőségben? miért nem korábban? hiszen ismert voltál régebben is? vagy miért nem később? vagy ha a kormányfő blogol akkor a szóvivőnek is kötelessége?
2007-04-03 15:37:09

zsuzsi

Írja már meg valaki, hogy mi volt az a felháborító mondat? Mert én most olvastam, de egyetértek vele. Kedves Anyukák! Van olyan közületek, aki szívesen viszi a gyermekét büdös, koszos, magatartás-zavaros, gyerek közé? Mert akkor az vigye; úgy kell neki. Most itt lehet bármit írni, de az igazságot belül mindenki tudja. Még akkor is nyervákoltok, ha a szomszédban ilyen emberek laknak, nemhogy akkor, ha a "szemetek fényének" kell a nap legnagyobb részében ilyen gyerekekkel összezárva együtt lenni. Tudjátok mit? Menjetek és vállaljatok mindnyájan karitatív munkát, azzal többet érünk, mint az üres szájtépéssel!
2007-04-01 22:44:42

    1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27    Következő 6 »

Név:
E-mail cím:
Két szám összege: tizennyolc meg tizennégy =
HOZZÁSZÓLÁS:

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ARCHÍVUM

ÜZENŐFAL

2007-05-30 10:29:10 dia* Én még csak most olvastam ezt a 3 bejegyzést, nem tudom valamelyiken - bölcsisen? - történt e változtatás, de nem értem a többséget...Miért lesz attól sznob valaki, mert olyan körülményeket keres a gyermekének, amilyenben ő is szívesen eltöltené a napját?!
És miért sznob? Szerintem "csak" igényes! Igenis alaposan kell kiválasztani a játékokat, a játszóteret a bölcsit, és a higiénia a minimum, amit én is elvárok. Persze vannak olyan szülők is, akiket nem érdekel, hogy a gyermekük a minél olcsóbb, műszálas ruhát hordja (hiszen hamar kinövi)amibe folyton beleizzad, mindegy milyenek a játékok...Engem sokkal inkább ez háborít fel, mint egy igényes, odafigyelő anyuka, akinek nem mindegy, hogy a gyerkőc hogyan tölti egész napját.

2007-05-30 10:12:03 marge Én kérek elnézést, hogy ebben az országban lehetséges az, hogy olyan gyereket vigyenek bölcsödébe, akit vernek a szülei, alkoholista az anyja vagy csak egy váltás ruhája van. Ez felháborító. Még a végén a bölcsödei nevelés hatására jól szituált ember lesz belőle és akkor jaj neked, Szent István-park!
Elitképzést a bölcsiben is, ne csak a felsőoktatásban!

2007-05-22 08:20:49 R Akárhogyis a Zsuzsa a valóságot írta le, a szomorú valóságot és tényeket...

2007-05-22 08:19:31 R Akárhogyis szídják a hozzászólók, Zsuzsa a valóságot írta le, ami igen szomorú...

2007-05-20 19:29:04 bela Adamnak Los Angelesben
4 eve elsz az USA-ban es ekkora baromsagot kepes vagy leirni, hogy a jobboldal teszi tonkre az orszagot. Kisbaratom felvilagositanalak. En 20 eve elek Kaliforniaban es a "baloldal" whatever that means mainly gangsters miatt. Annyi eszed lehet, mint egy haromnapos csibenek es sok sot nem fogsz megenni az Egybesult Allamokban amennyiben nem jon meg az eszed. Te azert elsz itt, mert a kommunista/zsido tarsasag tonkretette a hazadat kisbaratom. Nem a szelsojobboldal. Olvasgass egy kis tortenelmet, talan kikupalodsz.
bela varga

2007-05-17 07:59:55 Az egészben az a legszebb, hogy mások nyomorúságáért önmagát sajnálja. Szegény Demcsák Zsuzsa, miket kell elviselnie...

2007-05-05 21:49:48 Copinger Kedves Demcsák Zsuzsa!

Kedves jelenségnek ismertem meg a tv-n keresztül, így örültem, hogy egy kellemes leány lesz a kormányszóvivő.

Ám olvastam a blogját. Azon is A bölcsi-keresés kálváriája illetve a Játszóterek világa című postot és megdöbbentem...

Ön azt írta, hogy "A mi esetünkben a kiválasztott park a Szent István park, ami szép, gondozott, tiszta és jól szituált szülők látogatják csemetéikkel."

Elgondolkoztam. Azon, hogy mi – tehát én, illetve a családom - hogyan is vagyunk "szituálva".
Én segítő szakmában dolgozom, három diplomám van, és jelen pillanatban is tanulok. A felségem egyetemen tanít, túl van a Ph.D-n, tehát doktorált egy tudományágból, annak kiemelkedő szakembere, és ezt oktatja egy egyetemen.
Eléggé sokat tanultunk, minden értelemben értelmiséginek definiálnám magunkat. Emellett rendkívül sokat dolgozunk mind a ketten.
Ezzel együtt nem kaptunk szülői támogatást, és a fizetésünk is eléggé alacsony.
Ilyen módon több éves spórolás után vásároltunk egy külvárosi panellakást, ahol nagy valószínűséggel az egész életünket fogjuk leélni. Természetesen hitelből vásároltunk, és bizony 25 éven keresztül fogjuk minden pénzünket a hitelre fizetni, nyugdíjas éveink elejére már valóban miénk is lesz a lakás.
A gyermekeinket bölcsödébe és óvodába is természetszerűen a környékre fogjuk beíratni, illetve a környékbeli játszótereket fogjuk használni..

Ha magunkra gondolok, akkor úgy látom, hogy nem vagyunk jól szituáltak.

Átgondolva azt, hogy igen sokat tanultunk, és igen sokat dolgozunk, rendkívül dühítő és elszomorító az, hogy ezek után oda jöhet valaki a játszótérre, és különbséget tehet köztem, a feleségem és gyerekeim, illetve és önmaga és a gyereke között csak azért, mert ő "jól szituált" mi meg nem.

Azt gondolom, hogy mi szellemi és lelki értelemben igen jól szituáltak vagyunk.

Ön viszont a leírtak alapján valószínűleg gazdaságilag igen jól szituált, ámde lelkileg és szellemileg egyáltalán nem jólszituált!

Azt is gondolom, hogy ha a gyermekemmel egy óvodába jár az Ön gyermeke, akkor bizony az Ön gyermeke rosszabbul szituált gyermekek közé jár. Hasonlóképpen, ha közös homokozóban homokoznak a gyermekeink. Ez mindenesetre semmilyen szempontból nem árt az Ön rendkívül jól szituált gyermekének.

Ezzel szemben az, ha abban az országban, ahol én élek, egy olyan személy képviseli a kormányt, aki szellemileg és lelkileg „nem jól szituált” az számomra, számunkra, és leginkább a kormány számára rendkívül veszélyes, egyébként meg szomorú dolog.


Ön a kormány szóvivője, Ön bármit mond, azzal képvisel egy értékrendet, képviseli a kormány értékrendjét, véleményét.
Ha ön a kommunikáció szakértője, - vagy legalábbis mint kiderül művelője, - akkor hogy gondolhatja, hogy bármit is el fogok hinni, vagy pláne el fogok fogadni abból amit mond, ha azzal kezdi, hogy kifejezésre juttatja, hogy mélységesen lenéz engem, és a magam fajtáját?

Egyébként ne aggódjon, holnap március 15-e, és így vagy úgy, de mindenki arra fog figyelni, így ezt, és az ehhez hasonló írásokat a blogjáról csak kevesen fogják olvasni.

Most nyilván azt gondolja, hogy ártatlanul bántják néhány véletlenül leírt szó miatt. Nyilván nem is tennék ezt bárkivel, viszonylag ritkán szokták az emberek egymás blogjait kritizálni, csakhogy Ön jelenleg kormányszóvivő, a kormány szóvivője, a kommunikáció szakembere. Ez az ami miatt számon kérhet bármi, amit nyilvánosan mond vagy ír.

A lelki és szellemi szegénységéről pedig nem biztos, hogy Ön tehet. Ahogy a homokozóban játszó gyermek szülei sem mindig tehetnek arról, hogy nem szituáltak megfelelően ahhoz, hogy méltóak legyenek az Ön gyermekével játszani.

Blogot írni nyilván jó, és egy anyuka ha leírja, hogy éppen mi történik vele, és a kisgyerekeivel, az az esetek többségében szimpátiát kelt.
Ez a cél nem sikerült jelen esetben.

A politikai marketing szempontjából természetesen mindig az a lényeges, hogy mi az amit az emberek látnak, mi az amit az emberek megjegyeznek, illetve mit mivel kapcsolnak össze.
Jelen esetben az volt a cél, hogy a kormányszóvivő emberi oldalát lássuk.

Ez a cél nem valósult meg. Az eredmény az, hogy az érződik, hogy a kormányszóvivő lenézi az emberek egy részét, illetve megkülönbözteti magát az „alantasabb” társadalmi rétegektől. Ilyen módon ez az eszköz fordítva sült el.

Az, hogy a politikust emberközelivé kell tenni Gyurcsány Ferenc blogjának is az egyik fő célja. Gyurcsány Ferenc blogján rendszeresen megjelennek személyes írások, így a gyermekeiről, feleségéről, Totó kutyájáról is, illetve a politikai, közéleti témák mellett olvashatunk számos egyéb személyes vonatkozású témáról is, pl. arról, hogy éppen kivett egy könyvet a könyvtárból, vagy hogy kinek drukkol a Megasztárban.

Üdv.: Copinger

2007-04-23 13:03:06 Beeg Hát úgylátom tényleg "folytatja", csak még nem jöttem rá mit. Vagy talán mert nem lett szóvivő így már nincs olyan nagy kedve a pórnéppel kommunikálni? Egyébként teljesen megértem, nincs ezzel baj, csak akkor nem is kellett volna belekezdeni a blogolásba és semmiképp nem azt írni, hogy "folytatom"! Kicsit bosszant már ez a hülyének nézés ami megy ebben az országban.

2007-04-19 13:56:35 Egy valaki Hónapokkal ezelőtt figyeltem fel Önre az Echo tévében vezetett gazdasági műsort. Értelmes, csinos hölgyet láttam ott, aki ráadásul tetszik is nekem. Mondom ezt 50 éves fejjel a hátam mögött. Sajnálom a politika területére való tévedését, de higgye el, az nem az Ön világa.
Sok sikert az élet más területén.

2007-04-18 12:39:57 peti Kedves Zsuzsa!!!

Nagyon tetzsett az atv-n látható riportja, most sajnálom igazán, hogy nem ön lett a kormányszóvívő:( tudom milliószor mondták már, de tényleg ne törődjön a kritikával, ön kedves, aranyos stb... legalább is a tv képernyőjén keresztül ez jön át, és szívből remélem, hogy ez nem csak a látszat... de szerintem nem... szóval nevelgesse a gyermekeit, hagyja a politikát, és folytassa a televíziózást! Ön egy igazi karakter, akire szükség van Anettka, Claudia és a többiek mellett (vagyis velük szemben)...
szóval sok sikert a jövőhöz, jó ovikeresést stb.stb.
minden jót!!!44

2007-04-12 10:28:37 rajongó(?) milyen kár, drága Zsuzsika, hogy mostanában megfoszt minket magvas mondanivalóitól. Pedig mennyire érdekelne minket, hogy mit vásárolt mostanában, hol üdült,milyen kozmetikumokat használ, kikkel barátkozik a felső tizezerből, stb.

2007-04-07 12:40:06 zina33 udv mindenkinek, most olvagattam a hozzaszolasokat, es nehanyon jokat derultem. CLAX irasa fergeteges, ahogy ironizalta a helyzetet, sajnos jonehany ujgazdag nem a foldon jar, en csak sajnalom oket... s teged is Zsuzsa, kisszeru, ures eletetek miatt...

2007-04-06 21:35:03 laciguru Kedves Zsuzsa!
Az ember elete nem szol masrol csak sajat magarol. Neha nyerunk, neha veszitunk, de sokkal fontosabb, hogy, hogy eljuk meg a dolgokat. Persze az ember minden szinten szeretne megfelelni az eletben, de ez nem mindig lehetseges. Amikor Havas a Naploban azt mondta, hogy tonkretettek az eletet, nevettem, mert, hogy is lehetne egy csinos nonek, akinek csaladja, penze es gyonyoru gyerekei vannak tonkretenni az eletet. :-) A masik dolog, hogy ha pereskedik azzal csak maganak okoz nehez napokat feleslegesen.Kivel is harcol? Szerintem nem eri meg... Igazabol az a fontos, hogy az ember mit gondol magarol, kiegyensulyozott es boldog legyen. A tobbi mellekes.;-)

2007-04-05 22:33:25 guf Na, zsuzsi, folytassad... :-)

2007-04-05 21:12:46 Adam Tisztelt Zsuzsa,
Először is engedje meg, hogy gratuláljak önnek, ugyanis nem elég, hogy gyönyörü és boldog anyuka, de még sikeres is.
Sajnos nagyon kevesen mondhatják el mindezt önmagukról magyarországon.
Én 24éves vagyok és 4éve az egyesült államokban élek, azért döntöttünk igy mert a magyarországon érezhető szinte fullasztó IRIGYSÉG tönkretette volna a családunkat.
Szánalmas amit rengeteg (elsősorban szélsőjobbos = fideszes) ember müvel ma magyarországon. Számukra mindenki aki sikeres az potenciális ellenség.. mindezt más nyugat-europai országban példaképknek tekintik, de nem magyarországon... Örülök neki, hogy Ön ugy gondolta ebből inkább nem kér, és éli boldogan az életét politikamentesen.
Kivánok Önnek a Sok Sikert és Boldog Életet.

YOU KNOW YOU ARE AWSOME WHEN PEOPLE YOU DONT EVEN KNOW LOVE YOU AND-OR HATE YOU. AAAND JUST FUCK THE HATERZ, THEY ARE ALL JUST PATHETIC LOOSERS...
xoxo
Adam from L.A.

2007-04-05 13:06:24 Mészi Hát most padlót fogtam. Ismét megerősödött bennem az elhatározás és a tapasztalat, hogy útálom a magyar elitet. Remélem a többség velem van.

2007-04-05 12:51:43 Galamb mindenkinek egyenlően jusson?? te jó ég ne térjünk már vissza bizonyos rendszerekhez. Kicsit gondolkodjanak már el azon, hogy miket írnak le ide olyan nagy bizonyossággal. Azt hiszem mindannyiunknak objektívabbnak kéne lennie, nem pártállás alapján megítélni másokat, és Demcsák Zsuzsát nem 3 blogjegyzet alapján kikiáltani az ország leggonoszabb nőjének. Aki ezt teszi, az vagy unatkozik, vagy mérhetetlen sok utálat van benne a saját boldogtalansága miatt. Inkább ez ellen próbáljanak tenni, és ne másokat hibáztatni az anyagi-szociális létük minősége miatt.

2007-04-05 12:49:29 Chö! Finnyás városi népk! :) A bárányhimlőn előbb-utóbb mindenki átesik. Nem hímestojás az a gyerek! Én kiskölyök koromban egy fadarabbal kapartam le a baromfipiszkot a meztelen talpamról. Még is itt vok :)

2007-04-04 11:11:43 Virág Szia!

Ne keseredj el, én a beszoktatás első hetét végigbőgtem.
Aztán rájön az ember nem cukorból van a csemetéje, nameg nagy örömmel várja mikor mehet végre bölcsibe.Én akkor jöttem rá,ami nekem jó nembiztos ,hogy a gyereknek is jó.Egyébként tényleg egy kicsit sznobnak tűnsz az írásaid alapján,de könyörgöm az vesse rád az első követ akinek nics hibája.

2007-04-03 21:14:30 PCman Jujj kapitány!!!
Ne keresztényezz, paraszt!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 2 meg 9 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007