LEGFRISSEBB BEJEGYZÉSEK

Folytatom!

Közel egy hónap telt el azóta, hogy utoljára írtam ide, a blogra, tudom, sokan már azt hitték, hogy az elmúlt időszak történései miatt abba is hagyom a blogírást. Hát nem fogom.

A múlt héten egyébként nem is voltunk itthon, szabadságon voltunk a gyerekekkel – ezt az utat már jóval a kormányszóvivői felkérés előtt megszerveztük, az események felgyorsulását látva pedig pláne úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, nem hagyjuk ki, hiszen valószínűleg hosszú időre ez lehet az utolsó, igazán nyugis, családi kirándulásunk, amely még a „régi élet” szabályai szerint telik.

Jó volna azt írni, hogy a pihenés minden percét ezek fényében élvezte ki a család, de nem lennék őszinte: a hírek kint is elérik az embert, különösen a rossz hírek, azok – láthatóan – fénysebességgel terjednek.

Három fronton indult támadás ellenem, vagy inkább ellenünk – a család ellen. (Jézusom, most látom, hogy milyen természetességgel írtam le azt a szót, hogy ’front’. Mintha csak hadi tudósítást írnék…).

Az erotikusnak mondott fotóim bemutatása – sokszor egyébként teljesen indokolatlan, vagy kifordított szövegösszefüggésekben – már a nevem nyilvánosságra kerülésekor elkezdődött, és persze számítottam is rá. Sok szót nem szívesen vesztegetnék már erre a témára, legföljebb annyit: ezeket a képeket én ma is ártatlan és ártalmatlan, kétszeres édesanyaként is vállalható, ízléses fotóknak tartom. Azzal együtt, hogy időközben beláttam: épp eléggé előzmény- és folytatás nélküli kirándulás volt ez a fotózás a számomra ahhoz, hogy az életem akkor se lenne szegényebb, ha történetesen soha nem került volna sor e képek elkészítésére…

Tegnap este a Fábry Show-ban újra elővették, és százhuszonhetedszer felmelegítették ezt a konzervet. Fábry a fotóim kapcsán most már pornósztárokat emlegetett kéjesen, ami nagyjából annyira korrekt, mintha valakit azért nevezne alkoholistának, mert megivott valahol egy pohár bort.

Azért az a párhuzam eszembe jutott, hogy rám egyetlen félresikerült, tényleg menthetetlenül rossz félmondat miatt össztűz zúdul – még a koalíciós partner részéről is –, de Fábry macsó, szexista, nőket lenéző beszédmódja már szóra sem érdemes.

This is a men’s world.

És ha már a blogbejegyzés kapcsán elhíresült mondatnál tartunk. A mondat utólagos, kapkodó kitörlésénél csak egy nagyobb hülyeséget csinálhattam: hogy leírtam! És ezt sem azért írom, mert időközben kiderült, hogy a mondat micsodai politikai támadások ürügye lehet, vagy mert nyilvánvalóan nem PC (politically correct). Ha csak ezért nem írtam volna le, de gondolni azért ezt gondolnám, az éppúgy nem volna rendben. Akkor ugyanis én is olyan álszent volnék, mint azok, akik pornót kiabálnak néhány fehérneműs fotó láttán...

Nem: azzal a mondattal az a baj, hogy velem ellentétes – azzal, amit a világról gondolok, amiben én, Demcsák Zsuzsa hiszek!

Nem akarok többet beszélni erről, rettenetesen bánt a dolog, és tudom, minél többet magyarázom a magyarázhatatlant, csak annál jobban vádolom magam. Az meg már mire jó. De egy reményem azért van. Azt remélem, hogy a kiállás, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ma, ebben a politikailag ijesztően megosztott országban valaki elvállalja a kormányszóvivői posztot, szóval: ez a kiállás beszédesebb, mint egy elszúrt mondat.

Senki sem gondolhatja, hogy ezt a feladatot bárki is könnyű népszerűségért, pénzért, csillogásért vállalja – pláne a kereskedelmi tévézés után.

Nem, ilyesmit az ember azért vállal, mert hisz valamiben, és azért tenni is akar. És az – az én esetemben –sok egyéb mellett, egy igazságosabb, emberibb légkörű Magyarország.

Tudom, hogy ezért a bejegyzésért legalább annyi támadást, kételkedő mondatot kapok majd, mint a korábbiakért. De legalább azt írtam, amit a lelkiismeretem diktált.

Bocsánat: ez egy kicsit politikusabb blogra sikeredett. Ígérem, legközelebb újra a gyerekeké lesz a főszerep :-)

 


Címkék:
Értékelés: 2.56 Hozzászólások: (173)

A bölcsi-keresés kálváriája

Unatkozik velem a fiam. Már nem tudok neki elég élményt nyújtani egy napra, kevés vagyok neki, gyerektársaságra van szüksége. Nincs mit tenni, el kell kezdeni a bölcsődét!

Gondos anyukaként az összes önkormányzati bölcsődét végigjártam a kerületben. Szám szerint hétben voltam, mindegyikben beszéltem az igazgatónővel, bejártam a csoportszobákat, megnéztem a konyhát (HACCP-s legyen!), a mellékhelyiségekről nem beszélve. Ellenőriztem a játékokat, hogy van-e köztük olyan, amiről leolvadhat a festék, vajon ők is ellenőrizték-e, hogy a kis kerekek le tudnak-e esni a dömperről és próbáltam különféle – a konyhás néniknél bevetett – trükkel rájönni, hogy a reggelihez, ígéretükhöz hűen biztosan csak barna kenyeret adnak. Az EU-konform játszótérre pedig külön nagy hangsúlyt fordítottam arról nem beszélve, hogy kint alvás esetén semmiképp se legyen nagy utcai forgalom a környéken.

Találtam is két olyan intézményt, ami megfelelt az igényeimnek. Az egyikből felháborodottan utasított ki az igazgatónő, hogy mit képzelek én, miért akarom bölcsibe adni a gyerekem, amikor úgyis otthon leszek nem sokára – mutatott a már szépen gömbölyödő pocakomra. Hiába volt minden ígéret, hogy csak szeptembertől, amikor a második gyerek születése után újra szeretnék dolgozni és hogy persze, hogy hozom a munkáltatói igazolást, és nem, a gyedre sem tartok igényt, persze, hogy lemondok róla. Az ígéreteim nem értek semmit, csak egy kurta majd jöjjek vissza szeptembertől és beszéljünk újra félmondatot, ami ellen hiába próbáltam tiltakozni azzal, hogy akkor már minden hely betelik majd és a várólistáról még legalább egy fél év, amíg helyünk lesz. Nem használt semmi, vesztes pozícióban voltam.

A másik bölcsiben már kedvesebbek voltak, de ott is várólistára kerültem. Hosszú hónapokon, egy testvér születése és egy újabb – már sokkal szívhez szólóbb – jelentkezési lap kitöltése után egy csodás reggel csöngött a telefon. Üresedett egy hely nálunk, ha mi is úgy gondoljuk, el tudják kezdeni a beszoktatást. Már hogyne gondoltuk volna! Megszerveztem a segítséget és Benedek fiammal elindultunk egy reggel a két sarokra lévő bölcsi felé. Nagyon nagy élmény volt neki gyerekekkel játszani, olyan játékokkal, amik otthon nem voltak, labdázni a többiekkel és persze mindeközben anyát is a közelben tudni. Én pedig igyekeztem a bölcsis néniket Benedek eddigi életéről, tulajdonságairól felvilágosítani, hiszen ők vigyáznak majd rá, tehát biztosan mindent tudni akarnak majd róla. Nem egészen – ők megelégedtek volna egy egy oldalas jellemzéssel, amit a fiamról kellett volna írnom egy kockásfüzetbe, ami üzenőként szolgált volna a későbbiekben. Sokkal többet törődtek azzal, hogy kellő mennyiségű pelenkát és popsitörlőt hozzak, a védőnői igazolásra pedig mindenképp írjuk rá, hogy a D-vitamint otthonában szedi. Még ezzel nem is lett volna problémám, de nem sokára több is kiderült a csoportról. Találkoztam itt Bélukával, akinek a ruháit hetente egyszer mossák ki a szülei és csak egy váltás ruhája volt, Laurával, aki minden fiún túltett a rosszasságban, mint kiderült azért, mert otthon rendszeresen verték és sokszor vették át a bölcsis nénik véraláfutásokkal, kék-zöld foltokkal és persze Ádámkával is találkoztam, akit még bárányhimlősen is behozott a reggel fél tízkor már részeg édesanyja. A pöttyöket látva kézen fogtam a fiamat és meg sem álltunk hazáig.

A beszoktatás harmadik napján adtam fel. De később kiderült, hogy nem volt szerencsénk, mert a leglelketlenebb bölcsis nénikhez kerültünk, mert ott volt üresedés.

Hónapokkal később szántam el magam újra, hogy bölcsődét keressek a fiamnak, ott a második újrakezdő beszoktatás ma is tart. Arra jöttem rá, hogy még én nem állok készen a bölcsődére, nem a fiam. Legközelebb csak hónapokkal később próbálkoztunk újra, de ez már egy másik történet.


Címkék: gyerek, bölcsöde
Értékelés: 1.53 Hozzászólások: (162)

Játszóterek világa

A gyereknek minden nap legalább 1-2 óra friss levegőre van szüksége. Amíg pár hetes, hónapos, addig szerencsésebb esetben ki lehet rakni a teraszra aludni. Később viszont ingerekre, élményekre, sőt más gyerekek társaságára van szüksége. Na, ekkor jön el a kemény világ az anyukák számára

Harcra fel és irány a legközelebbi játszótér, aminek persze zártnak és EU-konformnak kell lennie, mert a tudatos anyuka egyik rémálma a homokban lerakódott kutyapiszok által okozott vakság. A mi esetünkben a kiválasztott park a Szent István park, ami szép, gondozott, tiszta és jól szituált szülők látogatják csemetéikkel. Több hónapos játszóterezés, ismerkedés után pedig szépen lassan kibontakozik előttünk a játszóterek világa.

Sokfajta anyuka van, de az én kategorizáló elmém nem bírja ki, hogy különféle csoportokat ne állítsak fel.

Először is vannak a szuper anyukák. Ők azok, akik mindig mosolyognak, kedvesen szólnak a gyerekükhöz, csecsszopójukat általában a természeti népekhez hasonlóan egy kendővel kötik a testükre, hogy az mindig érezze a szívdobogásukat, ami persze mindig egyenletes és erőteljes. Hintáztatás közben is mindig eszükbe jut egy-egy mondóka, vagy dal, amit nevetgélve dúdolgatnak. Világ életemben irigyeltem őket a türelmükért.

A második csoportba az ultraliberálisok tartoznak. Ők azok a nők, akik jóval harminc felett vállalták az első gyereket, elsődleges nevelési szempontjuk az egyéniség kiteljesítése, még akkor is, ha szemük fénye épp egy másik gyereknek veri ki a fogát, vagy löki le a motorról. Nem szólnak rá csak csendesen, logikusan érvelve próbálják meggyőzni őket arról, hogy azért ez nem biztos, hogy a helyes elintézési módja az osztozkodásnak. Soha parancsszó el nem hagyja a szájukat, soha életükben nem utasítják semmire a gyereket és soha nem helytelenítik a viselkedését. Ők azok, akik még másfél éves gyerekükkel is megbeszélik mikor cseréljenek pelust, vagy hogy már ideje elindulni haza.

Vannak az éretlen anyukák. Ők azok, akik túl fiatalon, vagy túl tapasztalatlanul vállalták a gyereket és bár teljesítik feladatukat, azért borzasztóan bánják, hogy nem buliztak még egy-két évet, mielőtt igába hajtották volna a fejüket. Utálják, hogy megváltozott a testük és igyekeznek minél szűkebb nadrágba, minél előbb bepréselni magukat, arról a vicces helyzetről nem beszélve, amikor magas sarkú csizmában futnak a gyerek után a homokban. Beszélni nem tudnak a gyerekkel, hiszen az még nem partner, ezért általában csak vezényszavak hagyják el szájukat. Alig várják a csütörtök esti bulit, amikor a barátnőikkel megint úgy tehetnek, mintha még szinglik lennének.

És végül vannak a tigrisanyák. Ők azok, akik még az ultraliberálisoktól is megvédik gyereküket és bizony gyakran megszegik azt a ki nem mondott szabályt, hogy más gyerekére nem szólunk rá. Szikrázó szemmel figyelik, ha csemetéjüket valaki letaszítja az elfoglalt padról, vagy rugós lóról és azt kívánják, bárcsak jobban közbeavatkozhatnának, de végül is úgy döntenek, hogy még a saját gyereküknek is meg kell vívnia a maga pozícióharcait. Nem nagyon barátkoznak másokkal, viszont azt pontosan lekövetik, hogy a gyerekük hogyan teremt kapcsolatot. Akit a gyerek kiválasztott, azzal ők is szóba állnak.

Ezek csak kategóriák, az élet ennél árnyaltabb megoldásokat teremt. Mégis le a kalappal mindegyikük előtt! Mert nap mint nap jönnek és helyt állnak, esőben, szélben, hóban, fagyban, idegesen, vagy türelmesen, fáradtan vagy kevésbé, de mind csillogó tekintettel, ha a gyerekére néz.


Címkék:
Értékelés: 1.98 Hozzászólások: (0)

Étteremben

Pontosan emlékszem az első alkalomra. Arra, amikor szemlesütve, lehajtott fejjel, öt másodperc alatt hagytunk el egy rendkívül felkapott helyet az akkor már két órája üvöltő gyerekkel. Megkönnyebbült étterem tulajdonost és felzaklatott, de elégedett vendégeket hagyva magunk után.

Az történt ugyanis, hogy a férjemmel elmentünk vacsorázni az egyik kedvenc olasz éttermünkbe, hogy megünnepeljük, hogy a kisfiunk immár két hónapos és hogy ő a legfantasztikusabb csecsemő a világon. Azt hittük, hogy a hasfájásos heteken is túl vagyunk, amik addig gyakorlatilag megkeserítették az este hattól, nyolcig tartó órákat. Hasfájós babát ugyanis lehetetlen megvigasztalni. Keservesen sír, görcsösen összerándul a teste kifli alakba és szomorú-vádló tekintettel néz anyjára, hogy az végre segítsen neki. Ő ezt nem kérte, ezt nem érdemelte – mondja a tekintete. Hiába itattam édeskömény teával, hiába ringattam kézben órákon át, hiába daloltam neki – semmi sem használt. Akkor már azonban két napja elmaradt az esti, szokásos, két órás üvöltés, a kisfiam pedig vagy édesdeden szundikált, vagy kíváncsian tekingetett a nagyvilágba. Eljött a mi időnk – gondoltuk a férjemmel. Újra van életünk, közös estéink, kimozdulhatunk végre. Tévedtünk.

A két napig tartó nyugalom megtévesztés volt csupán, vagy egyszerűen a mi Benedekünk belefáradt az állandó üvöltésbe, pihent egy keveset, de most aztán az étteremben, amikor még csak a rendelésnél tartottunk, újra erőre kapott. Először csak pelust kellett cserélni, a sírás azonban nem maradt abba, sőt eljutott arra a decibelre, ami már az anyai fülnek is sok és olyan frekvenciára, amitől mindenkinek felállt a hátán a szőr. Az aranyos, édes pici baba, akit mindenki megcsodált , akitől a szerelmes párok női tagjainak hirtelen elkezdett ketyegni a biológiai órájuk, szóval ez az édes pici baba egy pillanat alatt az első számú közellenséggé nőtte ki magát, ránk a szüleire pedig lesújtóan pillantgattak: hogyan is gondolhatták ezek a gyerekkínzók, hogy egy ilyen kis lényt ilyen megrázkódtatásnak kitehetnek, nem szégyellik magukat – olvastam a gondolataikat. Mi pedig felváltva ettünk és dajkáltunk a férjemmel egy értelmes mondatot nem tudtunk egymással váltani, nemhogy esetleg örülni annak, hogy végre együtt lehetünk. Rekord sebességgel hozták ki az ételeket és mi rekord sebességgel fogyasztottuk el azokat, sőt a férjem inkább becsomagoltatta, mert neki már bizony izzadt az inge tövénél a nyaka. Rekord sebességgel távoztunk.

A kisfiam hasfájása három hónapos korában egyik napról a másikra megszűnt, mintha soha nem is lett volna. Mi pedig csak hónapokkal később merészkedtünk el újra étterembe, akkor is kerthelyiségbe és sok másik gyerekes család társaságában.


Címkék:
Értékelés: 1.67 Hozzászólások: (0)

Operabálban

Kapunyitás: 20.00-kor. Műsor kezdete: 21.00. Süsü, a sárkány újabb kalandjai: 21.30. Ülök a kisfiam ágyánál talpig merevítős nagyestélyiben, tökéletes sminkben, megfodrászolt hajjal és Süsü és Benedek herceg újabb kalandjait mesélem. Alles Walzer!

Elmeséltem a gyerekeimnek, hogy apa és anya ma az Operabálba megy és ott keringőzni fognak. Ez a fiamnak annyira megtetszett, hogy miután körbetáncolt minket leült a bejárati ajtó elé és elkezdte felhúzni a cipőjét. Pedig nagyon igyekeztünk őket kifárasztani. A Hajógyári szigeten voltunk a csúszdaparkban, majd a déli alvás után még elmentek motorozni az apukájával, hogy minél kimerültebb legyen este és hamar kidőljön. A kislányom nyolc órakor azonnal el is aludt. Bezzeg a Benedek! Érezte, hogy itt most merénylet készülődik ellene és apa és anya együtt(!) és nélküle(!) akarnak valahova elmenni. Egyedül az vonta el néha a figyelmét, hogy kedvenc barátném jött át vigyázni rájuk, aki születésük óta ismeri őket, sokszor találkoznak és mind a két gyerekem imádja őt. A Zsuzsival bújócskázni és bírkózni pedig jó dolog.

Amikor Tamara nyolc órakor kidőlt, naivan megrendeltem a taxit háromnegyed kilencre. Benedek semmi jelét nem mutatta a fáradtságnak. Úgy döntöttem, megpróbálom elaltatni. Befektettem az ágyába, megkérdeztem, miről meséljek és elkezdtem mantra-szerűen duruzsolni a fülébe. Semmi izgalmas dolgot nem szőttem a mesébe, nem találkozott Süsü és Benedek herceg senkivel az erdőben, csak mendegéltek, virágokat szedtek, mindenféle állatot láttak, csobogó patakból ittak, majd elálmosodtak, leheveredtek a fűre és elaludtak. Nagy szünet… Vártam, hátha álomba mantráztam a fiamat, de nem. A becsukott szem kipattant, ő felállt az ágyban és közölte, hogy még, még, még. Fél tíz volt mire becsukta a szemét ismét és éreztem, hogy a kézszorítása is enyhült. Kijöttem a szobájából és fájdalmasan hunyorítottam a fénybe, a férjemmel egymásra néztünk: menjünk vagy inkább feküdjünk le mi is? Azután úgy döntöttünk, hogy ha már egyszer ennyit küzdöttem a ruháért, a hajért, a sminkért, jegyünk van és egy csomó emberrel szeretnék találkozni, akkor indulás. Újra taxit hívtunk és végül is nem késtünk le semmiről, csak Deryl Hannah-t nem láttuk, de ezt azért nem bánom.

Rengeteg emberrel találkoztunk, Lajsz Bandi finom koktéljait iszogattuk és még a császármorzsán is elég lekvár volt. Sajnos a kávé hatása csak fél egyig tartott, ekkor döntöttünk úgy, hogy indulás haza, mert borzasztó fáradtak vagyunk és hétkor valamelyikünknek úgyis kelnie kell. Hazafelé a taxiban megbeszéltük, hogy jövőre ha törik, ha szakad előbb jövünk és még keringőzni is fogunk.


Címkék:
Értékelés: 1.65 Hozzászólások: (0)

Első bejegyzés


Ma három éve vagyunk együtt a férjemmel. Ilyen rohamtempójú kapcsolatra nemhogy nem vágytam, de még csak nem is hallottam, hogy ez másnál bejött volna. Mégis azt kell mondanom, hogy ha a férjem ezt tudatosan tervelte ki, akkor nagyon jól csinálta. Ez az egy módja volt ugyanis annak, hogy engem valaha valaki be tudjon fogni. Rég elszöktem volna, menekültem volna a megoldandó problémák, a ki nem beszélt konfliktusok elől, hiszen sajnos rám is jellemző kis mértékben a generációm párkapcsolati attitűdje, a feladás. Nem tettem meg, mert szerelmes voltam és vagyok ma is. Na jó, de ki gondolt arra, hogy ez valaha több is lehet? Én ágáltam és be akartam bizonyítani, hogy márpedig soha nem fogok egy férfinak behódolni. Aztán győzött ő, egész pontosan győztek az ösztönök, az illata, a zsigereim átvették felettem a hatalmat és a „megtaláltam a genetikai donort” felirat egyre erősebben villant fel a homlokán, valahányszor ránéztem.

Az idő másképp telik és a feladat is több. Mások a problémák és ahogy nőnek a gyerekek a problémák is nőnek. Több fronton kell helyt állni és több százszoros energia kell a hétköznapokhoz. És igenis annál nincs boldogságosabb pillanat, mint amikor a fiam szuszog mellettem az ágyban, vagy a lányom reggel, amikor felébred úgy örül nekem, hogy majd kiesik a kiságyból.

Szirupos történetek márpedig vannak és éljen a happy end! Csak ezért rengeteget kell melózni…

Két gyerekem van. Ha csak magunk vagyunk itthon, akkor is hárman vagyunk a lakásban. Néha, amikor délelőttönként tolom a babakocsit a játszótérre, közben pedig figyelem a motorral őrülten száguldozó fiamat, közben pedig jönnek velem szemben a kosztümös, munkahelyükre siető fiatal csajok, felötlik bennem egy kérdést: Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges, hogy három éve még én is egyedül voltam, reggel elmentem dolgozni és mindegy volt, mikor érek haza, nem tartoztam felelősséggel senkiért és semmiért, csak saját magamat kellett ellátnom. Esténként, ha akartam, leültem és megittam egy pohár bort, bambultam, vagy együltő helyemben kiolvastam egy könyvet. Most pedig sehol sem tudok nyugodtan lenni, mert zárt ajtók nincsenek két kisgyerekkel, a könyv pedig arra jó, hogy ne három, hanem egy perc alatt aludjak el. És csak mosolygok és nem zavar a helyzetem és nem vágyom vissza és nem hibáztatom a gyerekeimet és nem érzem úgy, hogy feladtam volna az álmaimat, a karrieremet és nem vagyok frusztrált. Majd tisztába teszem a nyakig szaros gyerekemet a park valamelyik kevésbé forgalmas zugában, azután mondókákat szavalva meghintáztatom a mosolygó és kacagó kölköket. És elégedett vagyok, hogy a nap felét jól, egészségesen, élményekkel teli töltöttük el.


Címkék:
Értékelés: 1.89 Hozzászólások: (0)

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ARCHÍVUM

ÜZENŐFAL

2007-05-30 10:29:10 dia* Én még csak most olvastam ezt a 3 bejegyzést, nem tudom valamelyiken - bölcsisen? - történt e változtatás, de nem értem a többséget...Miért lesz attól sznob valaki, mert olyan körülményeket keres a gyermekének, amilyenben ő is szívesen eltöltené a napját?!
És miért sznob? Szerintem "csak" igényes! Igenis alaposan kell kiválasztani a játékokat, a játszóteret a bölcsit, és a higiénia a minimum, amit én is elvárok. Persze vannak olyan szülők is, akiket nem érdekel, hogy a gyermekük a minél olcsóbb, műszálas ruhát hordja (hiszen hamar kinövi)amibe folyton beleizzad, mindegy milyenek a játékok...Engem sokkal inkább ez háborít fel, mint egy igényes, odafigyelő anyuka, akinek nem mindegy, hogy a gyerkőc hogyan tölti egész napját.

2007-05-30 10:12:03 marge Én kérek elnézést, hogy ebben az országban lehetséges az, hogy olyan gyereket vigyenek bölcsödébe, akit vernek a szülei, alkoholista az anyja vagy csak egy váltás ruhája van. Ez felháborító. Még a végén a bölcsödei nevelés hatására jól szituált ember lesz belőle és akkor jaj neked, Szent István-park!
Elitképzést a bölcsiben is, ne csak a felsőoktatásban!

2007-05-22 08:20:49 R Akárhogyis a Zsuzsa a valóságot írta le, a szomorú valóságot és tényeket...

2007-05-22 08:19:31 R Akárhogyis szídják a hozzászólók, Zsuzsa a valóságot írta le, ami igen szomorú...

2007-05-20 19:29:04 bela Adamnak Los Angelesben
4 eve elsz az USA-ban es ekkora baromsagot kepes vagy leirni, hogy a jobboldal teszi tonkre az orszagot. Kisbaratom felvilagositanalak. En 20 eve elek Kaliforniaban es a "baloldal" whatever that means mainly gangsters miatt. Annyi eszed lehet, mint egy haromnapos csibenek es sok sot nem fogsz megenni az Egybesult Allamokban amennyiben nem jon meg az eszed. Te azert elsz itt, mert a kommunista/zsido tarsasag tonkretette a hazadat kisbaratom. Nem a szelsojobboldal. Olvasgass egy kis tortenelmet, talan kikupalodsz.
bela varga

2007-05-17 07:59:55 Az egészben az a legszebb, hogy mások nyomorúságáért önmagát sajnálja. Szegény Demcsák Zsuzsa, miket kell elviselnie...

2007-05-05 21:49:48 Copinger Kedves Demcsák Zsuzsa!

Kedves jelenségnek ismertem meg a tv-n keresztül, így örültem, hogy egy kellemes leány lesz a kormányszóvivő.

Ám olvastam a blogját. Azon is A bölcsi-keresés kálváriája illetve a Játszóterek világa című postot és megdöbbentem...

Ön azt írta, hogy "A mi esetünkben a kiválasztott park a Szent István park, ami szép, gondozott, tiszta és jól szituált szülők látogatják csemetéikkel."

Elgondolkoztam. Azon, hogy mi – tehát én, illetve a családom - hogyan is vagyunk "szituálva".
Én segítő szakmában dolgozom, három diplomám van, és jelen pillanatban is tanulok. A felségem egyetemen tanít, túl van a Ph.D-n, tehát doktorált egy tudományágból, annak kiemelkedő szakembere, és ezt oktatja egy egyetemen.
Eléggé sokat tanultunk, minden értelemben értelmiséginek definiálnám magunkat. Emellett rendkívül sokat dolgozunk mind a ketten.
Ezzel együtt nem kaptunk szülői támogatást, és a fizetésünk is eléggé alacsony.
Ilyen módon több éves spórolás után vásároltunk egy külvárosi panellakást, ahol nagy valószínűséggel az egész életünket fogjuk leélni. Természetesen hitelből vásároltunk, és bizony 25 éven keresztül fogjuk minden pénzünket a hitelre fizetni, nyugdíjas éveink elejére már valóban miénk is lesz a lakás.
A gyermekeinket bölcsödébe és óvodába is természetszerűen a környékre fogjuk beíratni, illetve a környékbeli játszótereket fogjuk használni..

Ha magunkra gondolok, akkor úgy látom, hogy nem vagyunk jól szituáltak.

Átgondolva azt, hogy igen sokat tanultunk, és igen sokat dolgozunk, rendkívül dühítő és elszomorító az, hogy ezek után oda jöhet valaki a játszótérre, és különbséget tehet köztem, a feleségem és gyerekeim, illetve és önmaga és a gyereke között csak azért, mert ő "jól szituált" mi meg nem.

Azt gondolom, hogy mi szellemi és lelki értelemben igen jól szituáltak vagyunk.

Ön viszont a leírtak alapján valószínűleg gazdaságilag igen jól szituált, ámde lelkileg és szellemileg egyáltalán nem jólszituált!

Azt is gondolom, hogy ha a gyermekemmel egy óvodába jár az Ön gyermeke, akkor bizony az Ön gyermeke rosszabbul szituált gyermekek közé jár. Hasonlóképpen, ha közös homokozóban homokoznak a gyermekeink. Ez mindenesetre semmilyen szempontból nem árt az Ön rendkívül jól szituált gyermekének.

Ezzel szemben az, ha abban az országban, ahol én élek, egy olyan személy képviseli a kormányt, aki szellemileg és lelkileg „nem jól szituált” az számomra, számunkra, és leginkább a kormány számára rendkívül veszélyes, egyébként meg szomorú dolog.


Ön a kormány szóvivője, Ön bármit mond, azzal képvisel egy értékrendet, képviseli a kormány értékrendjét, véleményét.
Ha ön a kommunikáció szakértője, - vagy legalábbis mint kiderül művelője, - akkor hogy gondolhatja, hogy bármit is el fogok hinni, vagy pláne el fogok fogadni abból amit mond, ha azzal kezdi, hogy kifejezésre juttatja, hogy mélységesen lenéz engem, és a magam fajtáját?

Egyébként ne aggódjon, holnap március 15-e, és így vagy úgy, de mindenki arra fog figyelni, így ezt, és az ehhez hasonló írásokat a blogjáról csak kevesen fogják olvasni.

Most nyilván azt gondolja, hogy ártatlanul bántják néhány véletlenül leírt szó miatt. Nyilván nem is tennék ezt bárkivel, viszonylag ritkán szokták az emberek egymás blogjait kritizálni, csakhogy Ön jelenleg kormányszóvivő, a kormány szóvivője, a kommunikáció szakembere. Ez az ami miatt számon kérhet bármi, amit nyilvánosan mond vagy ír.

A lelki és szellemi szegénységéről pedig nem biztos, hogy Ön tehet. Ahogy a homokozóban játszó gyermek szülei sem mindig tehetnek arról, hogy nem szituáltak megfelelően ahhoz, hogy méltóak legyenek az Ön gyermekével játszani.

Blogot írni nyilván jó, és egy anyuka ha leírja, hogy éppen mi történik vele, és a kisgyerekeivel, az az esetek többségében szimpátiát kelt.
Ez a cél nem sikerült jelen esetben.

A politikai marketing szempontjából természetesen mindig az a lényeges, hogy mi az amit az emberek látnak, mi az amit az emberek megjegyeznek, illetve mit mivel kapcsolnak össze.
Jelen esetben az volt a cél, hogy a kormányszóvivő emberi oldalát lássuk.

Ez a cél nem valósult meg. Az eredmény az, hogy az érződik, hogy a kormányszóvivő lenézi az emberek egy részét, illetve megkülönbözteti magát az „alantasabb” társadalmi rétegektől. Ilyen módon ez az eszköz fordítva sült el.

Az, hogy a politikust emberközelivé kell tenni Gyurcsány Ferenc blogjának is az egyik fő célja. Gyurcsány Ferenc blogján rendszeresen megjelennek személyes írások, így a gyermekeiről, feleségéről, Totó kutyájáról is, illetve a politikai, közéleti témák mellett olvashatunk számos egyéb személyes vonatkozású témáról is, pl. arról, hogy éppen kivett egy könyvet a könyvtárból, vagy hogy kinek drukkol a Megasztárban.

Üdv.: Copinger

2007-04-23 13:03:06 Beeg Hát úgylátom tényleg "folytatja", csak még nem jöttem rá mit. Vagy talán mert nem lett szóvivő így már nincs olyan nagy kedve a pórnéppel kommunikálni? Egyébként teljesen megértem, nincs ezzel baj, csak akkor nem is kellett volna belekezdeni a blogolásba és semmiképp nem azt írni, hogy "folytatom"! Kicsit bosszant már ez a hülyének nézés ami megy ebben az országban.

2007-04-19 13:56:35 Egy valaki Hónapokkal ezelőtt figyeltem fel Önre az Echo tévében vezetett gazdasági műsort. Értelmes, csinos hölgyet láttam ott, aki ráadásul tetszik is nekem. Mondom ezt 50 éves fejjel a hátam mögött. Sajnálom a politika területére való tévedését, de higgye el, az nem az Ön világa.
Sok sikert az élet más területén.

2007-04-18 12:39:57 peti Kedves Zsuzsa!!!

Nagyon tetzsett az atv-n látható riportja, most sajnálom igazán, hogy nem ön lett a kormányszóvívő:( tudom milliószor mondták már, de tényleg ne törődjön a kritikával, ön kedves, aranyos stb... legalább is a tv képernyőjén keresztül ez jön át, és szívből remélem, hogy ez nem csak a látszat... de szerintem nem... szóval nevelgesse a gyermekeit, hagyja a politikát, és folytassa a televíziózást! Ön egy igazi karakter, akire szükség van Anettka, Claudia és a többiek mellett (vagyis velük szemben)...
szóval sok sikert a jövőhöz, jó ovikeresést stb.stb.
minden jót!!!44

2007-04-12 10:28:37 rajongó(?) milyen kár, drága Zsuzsika, hogy mostanában megfoszt minket magvas mondanivalóitól. Pedig mennyire érdekelne minket, hogy mit vásárolt mostanában, hol üdült,milyen kozmetikumokat használ, kikkel barátkozik a felső tizezerből, stb.

2007-04-07 12:40:06 zina33 udv mindenkinek, most olvagattam a hozzaszolasokat, es nehanyon jokat derultem. CLAX irasa fergeteges, ahogy ironizalta a helyzetet, sajnos jonehany ujgazdag nem a foldon jar, en csak sajnalom oket... s teged is Zsuzsa, kisszeru, ures eletetek miatt...

2007-04-06 21:35:03 laciguru Kedves Zsuzsa!
Az ember elete nem szol masrol csak sajat magarol. Neha nyerunk, neha veszitunk, de sokkal fontosabb, hogy, hogy eljuk meg a dolgokat. Persze az ember minden szinten szeretne megfelelni az eletben, de ez nem mindig lehetseges. Amikor Havas a Naploban azt mondta, hogy tonkretettek az eletet, nevettem, mert, hogy is lehetne egy csinos nonek, akinek csaladja, penze es gyonyoru gyerekei vannak tonkretenni az eletet. :-) A masik dolog, hogy ha pereskedik azzal csak maganak okoz nehez napokat feleslegesen.Kivel is harcol? Szerintem nem eri meg... Igazabol az a fontos, hogy az ember mit gondol magarol, kiegyensulyozott es boldog legyen. A tobbi mellekes.;-)

2007-04-05 22:33:25 guf Na, zsuzsi, folytassad... :-)

2007-04-05 21:12:46 Adam Tisztelt Zsuzsa,
Először is engedje meg, hogy gratuláljak önnek, ugyanis nem elég, hogy gyönyörü és boldog anyuka, de még sikeres is.
Sajnos nagyon kevesen mondhatják el mindezt önmagukról magyarországon.
Én 24éves vagyok és 4éve az egyesült államokban élek, azért döntöttünk igy mert a magyarországon érezhető szinte fullasztó IRIGYSÉG tönkretette volna a családunkat.
Szánalmas amit rengeteg (elsősorban szélsőjobbos = fideszes) ember müvel ma magyarországon. Számukra mindenki aki sikeres az potenciális ellenség.. mindezt más nyugat-europai országban példaképknek tekintik, de nem magyarországon... Örülök neki, hogy Ön ugy gondolta ebből inkább nem kér, és éli boldogan az életét politikamentesen.
Kivánok Önnek a Sok Sikert és Boldog Életet.

YOU KNOW YOU ARE AWSOME WHEN PEOPLE YOU DONT EVEN KNOW LOVE YOU AND-OR HATE YOU. AAAND JUST FUCK THE HATERZ, THEY ARE ALL JUST PATHETIC LOOSERS...
xoxo
Adam from L.A.

2007-04-05 13:06:24 Mészi Hát most padlót fogtam. Ismét megerősödött bennem az elhatározás és a tapasztalat, hogy útálom a magyar elitet. Remélem a többség velem van.

2007-04-05 12:51:43 Galamb mindenkinek egyenlően jusson?? te jó ég ne térjünk már vissza bizonyos rendszerekhez. Kicsit gondolkodjanak már el azon, hogy miket írnak le ide olyan nagy bizonyossággal. Azt hiszem mindannyiunknak objektívabbnak kéne lennie, nem pártállás alapján megítélni másokat, és Demcsák Zsuzsát nem 3 blogjegyzet alapján kikiáltani az ország leggonoszabb nőjének. Aki ezt teszi, az vagy unatkozik, vagy mérhetetlen sok utálat van benne a saját boldogtalansága miatt. Inkább ez ellen próbáljanak tenni, és ne másokat hibáztatni az anyagi-szociális létük minősége miatt.

2007-04-05 12:49:29 Chö! Finnyás városi népk! :) A bárányhimlőn előbb-utóbb mindenki átesik. Nem hímestojás az a gyerek! Én kiskölyök koromban egy fadarabbal kapartam le a baromfipiszkot a meztelen talpamról. Még is itt vok :)

2007-04-04 11:11:43 Virág Szia!

Ne keseredj el, én a beszoktatás első hetét végigbőgtem.
Aztán rájön az ember nem cukorból van a csemetéje, nameg nagy örömmel várja mikor mehet végre bölcsibe.Én akkor jöttem rá,ami nekem jó nembiztos ,hogy a gyereknek is jó.Egyébként tényleg egy kicsit sznobnak tűnsz az írásaid alapján,de könyörgöm az vesse rád az első követ akinek nics hibája.

2007-04-03 21:14:30 PCman Jujj kapitány!!!
Ne keresztényezz, paraszt!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 3 meg 2 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007